Káli-medence
Egy gondolat
Hadd idézzünk Somogyi Győző és Szelényi Károly Káli-medence c. könyvéből, a tájat bemutatandó: Táj és ember.
A filozófus és író Hamvas Béla „Az öt géniusz” című művében zseniálisan felismerte, hogy a Balaton-felvidék a Mediterráneumhoz tartozik: „…úgy látszik, az ember világosabb és melegebb földre ér.
A napfény fehérebb, majdnem olyan fehér, mint a Földközi-tenger fölött. A színekről a köd eltűnik és jobban világítanak. A tárgyak körvonala élesebb. A légkör mintha elektromosabb lenne…
E táj sok olasz vidéknél déliesebb… A fény az embert is átsugározza, a dolgokba is bevilágít és a gyümölcs íze is világosabb…
E táj szíve a Káli-medence. Aki autóval fut át rajta, észre sem veszi, oly kicsiny. Csak a szőlőhegyeken ráérve gyaloglónak, a lovasnak, a kerékpárosnak nyílik meg. Aki egyszer megáll a salföldi Kőtengeren és végigtekint a Hegyestűig, vagy a szentbékkállai Birkás-pince ívében ülve, kezében pohárral szemközt látja Kővágóörs templomdombját, vagy a Monoszló és Köveskál közti mandulásból megpillantja a szent vulkánokig terülő tájat, az tudja, hogy Hamvas minden szava igaz. Itt vagyunk. Ez az a hely, ez az idő az Aranykor..
Őshonos itt a füge, mandula, szelíd gesztenye, levendula, rozmaring… A Fekete-hegyen őstölgyesek, tőzegmoha lápok,…a vizes réteken tárnics, lisztes kankalin… A Káli-medencében minden kőből van, mindent kő borít.
Kőhát, kőtenger: rejtély, mitől hevernek nyolcméteres homok fölött hatalmas sziklák, mintha egy óriás szórta volna szét őket… A sok kiszedett kő évszázadok során pinceboltba, házba, bástyába költözött… a régi kőművesek alapozás nélkül.
Szárazon rakták a hatméteres pincéket, pajta ormokat…e vakolatlan kőfal remekek, a rajtuk nyíló virágok, napozó gyíkok, a belülről áradó forróság adja meg a Káli-medence alaphangulatát.
A káli-medence története
A Káli-medence már a rómaiak óta lakott terület. Bizonyítja ezt a Kékkúton kiásott villa is, ahonnan Krisztus-monogramos tégla és a szőlőművelésre utaló díszítés került elő. A Nemzeti Múzeumban őrzött kékúti szarkofágon egy szőlőfürtöket tartó pávacsőr látható.
A Honfoglalás után a terület Kál harka szállásbirtoka lett (e méltóságnév feltehetően egy főbírói tisztet jelölt). Balatonhenye dűlőnevei között ma is ismert a Harka név, őrizve a hajdani vezér emlékét. Az Árpádok korában a medencét királyi népek lakják, majd a veszprémi püspök 1341-42-ben a Kál-völgye falvaiért elcseréli Tátika várát. Egyes falvak lakóit egyházi nemesi rangra emelték.
A sűrű településhálózat a török hódoltság idején a törökök dúlásai következtében megritkult. Az elpusztult falvak helyét csupán a templomromok őrzik (Kerekikál, Töttöskál, Sásdikál, Sóstókál). Kővágóörs, Köveskál, Monoszló és Balatonhenye a XIX. század közepéig túlnyomó többségben kisnemesi községek voltak. A hajdani kisnemesek házai őrizték meg legszebben a tájra jellemző népi építészeti jelleget.
